Az ArcelorMittal acélóriás leállítja a szén-dioxid-mentesítést Brémában és Eisenhüttenstadtban!
Az ArcelorMittal a finanszírozási kötelezettségvállalások ellenére leállítja a dekarbonizációt Eisenhüttenstadtban a gazdasági veszteség miatt.

Az ArcelorMittal acélóriás leállítja a szén-dioxid-mentesítést Brémában és Eisenhüttenstadtban!
Nehéz döntés a német acélipar számára: az ArcelorMittal Europe bejelentette, hogy leállítja a brémai és kismartoni lapos acélgyárakra vonatkozó szén-dioxid-mentesítési terveit. Az ok? A vállalat a szén-dioxid-kibocsátású acélgyártást gazdaságilag fenntarthatatlannak tartja, ahogy a MachinenMarkt Bár a szövetségi kormánnyal kötött szerződés 1,3 milliárd eurós finanszírozást ír elő, és az építkezést 2025 júniusában kezdik meg, az ArcelorMittal most úgy döntött, hogy lemond ezekről a forrásokról.
A cég már korábban is alulmúlta a várakozásokat: az 1 milliárd euró feletti finanszírozási kötelezettségvállalás ellenére soha nem folyamodott állami támogatáshoz. Reiner Blaschek vezérigazgató a nehéz gazdasági helyzettel indokolja ezt a lépést. A magas villamosenergia-árak és a zöld hidrogén elégtelen elérhetősége miatt az alacsonyabb kibocsátású termelésre való átállás egyszerűen nem kifizetődő.
Visszalépés a klímacélokhoz
A brémai szenátus nagy csalódottsággal fogadta az ArcelorMittal döntését. Az acélgyártás szerkezetátalakításának előmozdítására már 250 millió euró állt rendelkezésre. Marad egy keserű utóíz: "Még mindig ragaszkodnunk kell ahhoz a célhoz, hogy fenntarthatóbbá tegyük az acéltermelést" - mondta a szenátus adminisztrációjának szóvivője.
De nemcsak Brémában és Eisenhüttenstadtban van ellenállás. Az IG Metall stratégiailag rövidlátónak minősíti az ArcelorMittal döntését, és válságcsúcsot szorgalmaz az egész acélipar számára. Az IG Metall szerint a már megcélzott éghajlati célokra és a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatások már nem hagyhatók figyelmen kívül, amint azt Ingenieur is kiemeli.
Az acélipar kihívásai
A zöld hidrogént a klímabarát acélgyártás kulcstechnológiájának tekintik. A valóság azonban más: jelenleg ritka és drága, éppen azért, mert előállítása sok megújuló energiaforrásból származó áramot igényel. Németországban az acél- és vaságazat okozza az ipari CO₂-kibocsátás 6–7%-át, ami még egyértelműbbé teszi a változtatás sürgősségét, ahogy a BDEW magyarázata.
Az ArcelorMittallal ellentétben olyan cégek, mint a Thyssenkrupp, a Salzgitter és a Stahl-Holding-Saar folytatják szén-dioxid-mentesítési terveiket. A Thyssenkrupp például mintegy 3 milliárd eurót fektet be szerkezetátalakításába, míg a Salzgitter több mint 2 milliárd eurót tervez saját hidrogénkapacitásainak kiépítésébe. A döntő kérdés továbbra is az: Hogyan kaphatja meg az iparág a szükséges tervezési biztonságot és pénzügyi támogatást a változás tényleges végrehajtásához?
Ebben a feszült helyzetben kulcsfontosságú lesz, hogy az acélipar és a politikai döntéshozók együtt dolgozzanak a kihívások leküzdése érdekében, és ne veszítsék szem elől az ambiciózus klímacélokat.